Nem azért írok ilyen gyéren hús-vér filmekről, mert az animációt előnyben részesíteném. Korántsem. Nézek én eleget.. csak nem szeretek oltani. Pedig manapság tényleg kijárna néhánynak. Síró óriás robotok, szívmasszőr kamehame, nagymellű G.I. Joek.. én pedig újra és újra meghalok egy picit, itt belül.. De akkor mit nézzek? Jó kérdés, de szerencsére van egy nagyon jellemző vonása a mai epilepszia-generátoroknak: minnél butább, annál jobban reklámozzák (tisztelet a -remélhetőleg minnél hamarabb színre lépő- kivételeknek)- ergo: nézzünk szét a nonamek között.
Így akadt meg a szemem ezen a 2 éve kiadott gyöngyszemen, na meg az imdb-n elért 8.1-s értékelésén.

A Welcome to the N.H.K.! a – egyébként igen ritkának számító - seinen vígjátékok egyike, s egy csupa-élet emberkének rosszabb esetben valóban nem ad többet, mint puszta szórakozást, annak is a legalantasabb, emberibb formáját - avagy: „de jó szórakozni más szenvedésén”.

Satou Tatsuhiro, 22 éves. NEET: Főiskolából kirúgták, munkanélküli. Lassan 4 éve él tokiói albérletében, amelyet szülei fizetnek s egy, a szomszéd falán erősen áthallatszó anime főcímdalt kénytelen hallgatni egész nap, mert még átmenni a szomszédhoz is nehezére esik. Láncdohányos, aki úgy tűnik, már-már az őrület határvonalát tapossa, mikor bútoraival beszélget, vagy összeesküvés-elméleteit szövögeti.
Hétköznapjait egy Misaki nevű lány váratlan felbukkanása forgatja fel, aki fejébe veszi, hogy kigyógyítja Satout hikikomori életéből, és normális, hasznos tagjává teszi a társadalomnak. És itt elérkeztünk a sztori egyik fő buktatójához.

Megnéztem.. negyedjére is. Nagyon kevés anime éri meg nálam ezt a számot (ez a 2.), persze jelen esetben csak egy 20 perces OVA-ról van szó. Darkos sci-fi, és cyberpunk elemekkel tarkított novellisztikus szösszenet.
A távoli jövőben a környezeti károk elfajulása lakhatalanná tette a felszínt. Az emberiség a föld alá kényszerült, s egyedül a létfenntartó gépeknek köszönhetik fajuk fennmaradását ("déjà vu").

"Az emberiség már oly régen él itt, hogy nem tudjuk, mi volt azelőtt."

 Egoista. A szó minden értelmében. Felosztja az élet dolgait, s az általa felálított értékrendnek megfelelően, önmagához viszonyítva ítélkezik felette. Első hallásra ez nem hangzik valami jónak, de természetesen mindenki egoista ezt csinálja - csak a skála más minden embernél. Valójában nem is az "ítélkezés" a gond nála, hanem az értékrend, amely egyértelműen a tudatlanságból, és az egyre halványuló, ámde még mindig erősen jelenlévő gyerekes gondolkodásból fejlődött ki. A tudatlanságon és az éretlenségen, amelyet az általa élettapasztalatnak nevezett lázongó és örökké a mai divaton alapuló stílussal, életmóddal és - az erős éntudattal együtt járó - önbizalommal próbál elfedni: "Sokkal érettebb vagyok, mint első pillantásra." A relatív, mint fogalom, számára nem létezik: nem képes/akarja elfogadni, hogy a dolgok máshogy is kinézhetnek, mint ahogy azt gondolja. Próbál egyedi lenni és látszólag senki véleménye nem érdekli, pedig pont azok formálják és formálták eddig is. Mint oly sokan, Ő is máshogy viselkedik több ember előtt, mint négy szem közt. Ha olyan helyzetbe kerül, amiben többnek (okosabbnak, tapasztaltabbnak) érzi magát, akkor - ha nem is tudatosan - igyekszik ezzel visszaélni, s lenézően viselkedik. Mindenkivel.
Tipikus. Nem tehet róla. Belérögzült. Ő ..

.. egy barát.

"Life is just a dream you know, that's never ending.."

Egy teljesen új világra leltem a Cowboy Bebop-ban, első végignézése után. Itt egyáltalán nem a posztapokaliptikus jövőképre, vagy a fejvadász élet elcsépelt motívumára gondolok, mindinkább ezek - kétség kívül egyedi - kombinációja a '80-'90 évekbeli élettel. Érezhető volt midvégig, hogy a készítők a nyugatot vették célba (s meg is húzták a ravaszt :p), igyekeztek mind zenével, képi világgal és akcióval úgy operálni, hogy a jenkik minden igényét kielégítse - de természetesen ennél sokkal többről van szó.

 Nos, nincs sokminden amit írhatnék, jöjjön aminek jönnie kell. Maga a blog még elég öncélú, szimplán van -és remélhetőleg lesz- pár dolog amit szívesebben látnék leírva. Fő témák: na az nincs.. csak múljanak a napok.