Egoista. A szó minden értelmében. Felosztja az élet dolgait, s az általa felálított értékrendnek megfelelően, önmagához viszonyítva ítélkezik felette. Első hallásra ez nem hangzik valami jónak, de természetesen mindenki egoista ezt csinálja - csak a skála más minden embernél. Valójában nem is az "ítélkezés" a gond nála, hanem az értékrend, amely egyértelműen a tudatlanságból, és az egyre halványuló, ámde még mindig erősen jelenlévő gyerekes gondolkodásból fejlődött ki. A tudatlanságon és az éretlenségen, amelyet az általa élettapasztalatnak nevezett lázongó és örökké a mai divaton alapuló stílussal, életmóddal és - az erős éntudattal együtt járó - önbizalommal próbál elfedni: "Sokkal érettebb vagyok, mint első pillantásra." A relatív, mint fogalom, számára nem létezik: nem képes/akarja elfogadni, hogy a dolgok máshogy is kinézhetnek, mint ahogy azt gondolja. Próbál egyedi lenni és látszólag senki véleménye nem érdekli, pedig pont azok formálják és formálták eddig is. Mint oly sokan, Ő is máshogy viselkedik több ember előtt, mint négy szem közt. Ha olyan helyzetbe kerül, amiben többnek (okosabbnak, tapasztaltabbnak) érzi magát, akkor - ha nem is tudatosan - igyekszik ezzel visszaélni, s lenézően viselkedik. Mindenkivel.
Tipikus. Nem tehet róla. Belérögzült. Ő ..

.. egy barát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.