Este 11 óra. Holnap suli.. Bekapok még valamit, beállok a rózsa alá, s eléneklek egy Rick Astley számot. Komótos törölközés, fogmosás. Bemászok az ágyba, de előtte még belövök egy winampot. Ti. míg egyeseknek a békés éjszakák falusias tücsökciripelése megteszi, addig nekem ennél valamivel nagyobb alapnesz szükséges. Rendszerint egy igényesen összeállított Zagar-Coldplay kombó az ideális, de nehezebb napoknál a hátsó utca közepén végigmászó, elég gyenge "éntudattal" felvértezett ember(?) éneke(?) és az ezzel kombinált masszív motorbőgés és dudálás (amelyet egy épp arra száguldó Gsxr 600-s arc produkál periodikusan) komplex elegye ringat álomba. Óó hogy baszná már el a motorral azt a fószert, legalább mindkettő elhallgatna.

Szóóóval, bedenszeltem az ágyba, becsuktam a szemem és... nem alszok. Bal oldalra fordulok, nem alszok. Jobb oldalra fordulok, nem alszok. Zenét hallgatok, párnába fojtom magam, fejen állok, de az álom manók még mindig csesznek rám magasról. A gép a playlist felét már lenyomta, de amikor már a Zagar - While You Sleep és a Faithless - Insomnia -val gúnyolódott, inkább kimásztam az ágyból. Monitor bekapcs, s miután összeszedtem a szemgolyóimat amit a monitor hirtelen felvillanó fehér-alapú háttere ütött ki az üregéből, rápillantottam a jobb alsó sarokra: 2:03. Nagyszerű.
Az elkövetkezendő háromnegyed órában szörfözés/olvasás közepette gondolkodok: miért nem tudok én aludni? [...] Mivel érdemleges választ sose kapok, egyszer csak... tisztázatlan körülmények között, elalszok.

Kukkuríkú.
System boot. Loading in progress...
Kinyitom a szemem. Nem látok semmit. Lehúzom a könyvet a fejemről, s ránézek az vekkerre: 8:19. Shit?
Oks, az első órát úgy kompletten átaludtam. Jogos a kérdés: mire van a vekker? Nos a probléma nem a nem csörgéssel volt. Hanem az én egyedi, iskolás éveim során a csúcsra fejlesztett tudatalatti reflexsorozatommal. Röviden: úgy basztam be a sarokba a vekkert amikor elkezdett csörömpölni, hogy fel se ébredtem. Apropó felkelés.. kb. az 5 éves kómából feleszmélt ember érzi magát úgy mint én akkor. De persze mint mindig, most is sikerült feltámadni, sőt még azért stílusosan lefejeltem a budi ajtót is (legalább annyival józanabb vagyok).

Nagyjából olyan teljesítményt nyújtottam Az intézményben, mint amire számítottam. A dupla irodalom órából egyre emlékszek, egyébként egész nap kb egy karfiol szintjén álltam (mint ált.) Fotoszintetizáltam is.. szerencsére sütött a nap. [...]
Hazatérvén az első dolgom gondolom kilogikázható... igen, ettem. Aztán aludtam. Arra viszont már rájöttem, hogy amit a testemtől elveszek, azt biza' háromszorosan sínylem. Du. 4-kor ledőltem, fél 10kor keltem. Óóójesz. És még tanulni is kéne, meg gépezni is (igen azt is kell, sadapp).

Füzetet becsukom, MSN-t szintúgy. Ránézek az órára:
11 óra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.