Valahogy sosem voltam megbarátkozva a "legjobb" jelző gondolatával. Ha az emberiség közel felének egyáltalán nem adatik meg a lehetőség, hogy egy bizonyos üzelmet mesteri (sőt akármilyen) szintre képezhesse - főleg nem, hogy hírnevet szerezzen magának vele - akkor hogyan vagyunk képesek kikiáltani valakiről, hogy Ő a legjobb valamiben? Persze, a számok, a díjak, a nézettség, rajongótábor mind-mind bizonyítéka lehet ennek, de gondoljunk csak bele, ha minden létező ember ugyanolyan körülmények közt nőtt volna fel mint az adott emberünk (vagy legalábbis hasonló alapokkal és lehetőségekkel) akkor vajon ő ülne most a trónon? Avagy kitudja hány Ken Block halt meg már világszerte, anélkül, hogy látott volna életlében autót.

Szóval aki szeret báványozni az ne feledje, az istenének valahol, valamikor csak szerencséje volt.

- [...] szóval akárki, akármit is mond, én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok.
- Ezt nem értem haver. Mármint magát a mondatot. Vágod mit mondasz? Én meg büszke vagyok arra, hogy hat rám a gravitáció, érted. Lehet én kúrtam el valamit, de tudomásom szerint az egyszeri ember csak arra lehet büszke amiért.. tesz. Mondd csak, te mit tettél azért, hogy magyar legyél? Megszülettél? Azért se te vagy a hibás, most megmondom öreg. Arra meg csak nem verheti magát az ember, hogy van. Na. Hol van ott a munka? Max. aki kisefteli magának a magyarító fecniket - már aki olyan hülye -, akire 200 méterről megmondod, hogy nem bennszülött, na az lehet büszke.. a magyarságára. Mit szépítsek ezen? Hiába késeli meg a következő embert akit meglát az utcán amint átlépte a határt.. ő tett azért, hogy magyar legyen. Látom csúnyán nézel, de attól, hogy falvédőnek ott a három sáv, nem leszel magyarabb mint én. Csak képm-
FERI! 2 borsodit ide! Köszi!
Lássuk csak.. Történelem? Naja. Most gondolom azzal jössz mindjárt, hogy Szent István, meg Árpád, meg ezer év. Tudom. Ez mind szép és jó, de hé.. erre miért én legyek büszke? Nekem ehhez mennyi közöm volt? Vagy neked. Te négyelted fel Koppányt? Ott voltál Árpád pajzsa alatt? Pörköltél már ki ruszkit a tankjából molotovval? Akkormeg? Ne csillogj itt mint a zománcos lavor azért mert valaki a segged alá dolgozott, csak hálásan hallgass. De nagyon. Én is ezt teszem. Meg ne menjünk ebbe túlzottan bele de.. ez a "magyar történelem" is, tudod.. szóval.. áh, hagyjuk. Az a lényeg, ami most van. És te most vagy magyar, nem 200 évvel ezelőtt.
Attól, hogy Kárpátiát hallgatsz még nem lesz autópálya és a töltött káposzta se lesz finomabb. Csak mondom. Az a büszkeség ami mögött nincs teljesítmény, az nem büszkeség, csak pofa. Szerintem. Szóval ezek után kérdezem én tőled barátom:
mire fel?
Na de később megdumáljuk még ezt, most zúzok a Turulba, kösz a sört haver. Cső.

 - Pedig úgy terveztem, hogy most leiszom magam mint a disznó.. a történtek után.. tudod.
 - Ne tedd testvér, tudod jól, hogy a pia csak felerősíti az érzelmeket.
 - Pont ezért. Nem érzek semmit.

 Apró dolgok ezek. Az ember külső szemlélőként nem tulajdonítana túl sok jelentőséget nekik, de más a helyzet akkor, ha az átéli az adott szituációkat. A pofon bár nem csattan akkorát, de figyelmeztetésnek tökéletes. Nevezhetjük ezt szimplán naivitásnak is, vagy optimista "ez így jó lesz" felfogásnak aminek a vége csak pofára esés lehet. A lényeg, hogy ilyenkor mindig érdemes elővenni egy jóbarát példáját, és ekkor szinte azonnal, tűként hasíthat bele az ember tudatába az egyébként igen egyszerű felismerés:

Ha ő a barátod lenne, akkor nem ezt tette volna.

Van net! Mah yayness rating is OVER 9000! \o/
Na lássuk csak, elég rég írtam ide..

[.. az eddig eltelt leszarni való hetek nonszensz elemzése ..]

.. szóval sínen vagyok mint József Attila. Egyelőre. Elkezdődtek az egyetmista napok, a tantárgyak nehézsége elég változó. A kisujjból kirázós témától kezdve az Information Overload-ig minden kategória megtalálható. (A mai Számítógép Architektúra -röviden SZAR- előadáson pl. sikerült leépülnöm egy piaci karfiol szintjéig. Mellesleg öröm volt nézni, hogy a középiskolában még éltanulónak számító haverjaim agyi kapacitása az előadás miatt csak az amőba játék program futtatására volt képes - vagy csak nemes egyszerűséggel lekapcsolt.) Tanító nénik és bácsik közt van egy két cool face, de a tényt, hogy (többek közt) a logika tanárom kb. 4 évvel idősebb mint én erősen szokni kell még.

Legyen elég ennyi. Eszmefuttatások az egyetemista életről (pro. kontra.) majd később. Teljenek a napok... 

 Tele. Az érzelmi szemetes csordultig tele. Nagyon, nagyon nem akartam ezt a blogot megfertőzni ilyen dolgokkal, mint a mai tinédzserek által átélt borzasztóan fárasztó, klisés és már kurvasok dunát elrekesztő az emberi személyiséget megalapozó mély érzelmek és szerelmi konfliktusok...

 Desz^r. Most éltem túl egy nagyon masszív és mókás hétvégét, de egyszerűen nem tudok róla mit írni. Talán pont ezért... Minden összeállt. Jó volt, és kész. Sebaj, rinyálni még tudok.

Szétpasz az izomláz.

 ... ha észrevettem volna időben.) Hisz ez kis blog már megérte az 1 évet - több mint másfél hónapja! OHSHIII- *facepalm*

Összefoglalni ezt az időt blogszemszögből nemigazán tartom érdemesnek (énblog lévén) - de így bele-bele olvasgatva abba a pár (nem csak) publikus bejegyzésbe amit eddig lekörmöltem, nyugatatja lelkem a gondolat, hogy volt értelme. Ennyi.

Boldog szülinapot hát az én csecsemőkorú virtuális egómnak!

 Már az UPular-nál felfigyeltem Pogora, most pedig a Toy Story 3-hoz készített egy újabb finomságot. Nem a hosszútávon hallgatós téma, de megkell hagyni mesteri munkák ezek. Filmhangokkal variál meg permutál, hatezerrel. Kedvet is kaptam a filmhez.

Ez pedig szimplán pure relacks.

 Újaj itt van biza' nyakunkon a pillanat, ami miatt a tanárok 4 éven keresztül riogattak minket, a pillanat aminek hallatán a diákok beszarásjelzője intenzív villogásba kezd... A pillanat amit csak szóbeli érettségiként emlegetnek szertefő'dön!

... és aminek a háromnegyede felesleges.