Tele. Az érzelmi szemetes csordultig tele. Nagyon, nagyon nem akartam ezt a blogot megfertőzni ilyen dolgokkal, mint a mai tinédzserek által átélt borzasztóan fárasztó, klisés és már kurvasok dunát elrekesztő az emberi személyiséget megalapozó mély érzelmek és szerelmi konfliktusok...

 ... és most így megnyugodva - nem is fogok. Úgyis tudom, hogy az olyan dolgokat, amik 100%-ban mellőzik a józan észt, jobb ha békén hagyom.
Hisz eddig már oly sokszor megtörtént... Rámír egy teljesen kétségbeesett, érzelmi válsággal küszködő barátom, hogy segítsek neki, mert ő ezt bizony nem bírja sokáig. Rendben haver. Segítek. Ezért vagyok.

Párkapcsolatban nem lévén megadadott nekem egy igen hasznos képesség, amit nevezzünk egész egyszerűen "megfigyelésnek". A történtek elemzése és a hiba megtalálása a Megfigyelő számára a legkönnyebb feladat, hisz a midnent elvakító érzelmek hiányoznak belőle, és hideg fej révén, (a kellő információkkal) az egyszerű józan paraszti észt felhasználva tud tanácsot adni társának, hogy mit is kéne tennie valójában, vagy csak szimplán elmagyarázni neki, hogy hol a bibi. És ez így van jól. Ezért vagyok.

 .. és ekkor elkezdődik a papolás. Többezer betű/szó, kopnak a billentyűk/nyelvek és mindvégig biztos benne a segítő és a segített is egyaránt, hogy ezek jó tanácsok és valóban van bennük valami. És ekkor mi történik? Mivel zárja le a szegény bánatka az ilyen beszélgetést MINDIG az esetek 95%-ban? Talán megfogadja azt amit az a szerencsétlen kuka pofázott neki több órán keresztül, hogy javítson a helyzetén? Nem.

"Hm ez igaz. Kösz."

És holnap minden marad ugyanolyan szar.

Ezért vagyok?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.